fbpx

Agribusiness 4.0.


2019. március 27.-én került megrendezésre a II. Agribusiness konferencia Budapesten, a Grupama Arénában. Az esemény különlegessége, hogy ezt nem egy cég, nem állami intézmény, hanem FIATALOK szervezték. A Corvinus Agribusiness csapatának meghívásának eleget téve hozzávetőleg 200 fő jelent meg. Az esemény fényét tovább emelte, hogy Dr. Nagy István agrárminiszter volt a fővédnök, valamint az Agrármarketing Centrum szerepelt kiemelt partnerként. Cikksorozatunkban a konferencia előadásait, kerekasztal beszélgetését foglaljuk össze röviden.

Felkészültség, összhang és dinamika… Talán ezzel a három szóval jellemezném leginkább a téma előadóit (Kozma Nóra (20), Boga Balázs (19), Szép Hunor (20), Jakó Zsolt (20)), akik nem mellesleg a határon túli kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Gazdaságtudományi karának hallgatói. A kutatásaikat és elemzéseiket a Gazdasági Tanácsadó Klub keretein belül készítették. Az előadás során a következő kérdésekre igyekeztek releváns válaszokat adni: Milyen helyzetben van hazánk és a Kelet-Európai régió agráriuma a nyugatihoz képest? Vajon milyen alszektor(ok)ba érdemes befektetnünk? Esetleg mennyire vagyunk nyitottak az újításokra?

Számok az EU-ból

Az Európai Unióban 2017-ben az mezőgazdaság a GDP „torta” 1,6%-át képezte, amely nagyjából 25 milliárd eurós összterméket takar. A legszignifikánsabb alszektorok természetesen a növénytermesztés és állattenyésztés. A számok nem látványosan, de évről évre csökkennek és ez a tendencia megfigyelhető a támogatások terén is – derül ki a kutatásból. Nem csupán a támogatások mennyisége, hanem minősége is változni fog a 2021 és 2027 közötti időszakban, hiszen jóval magasabb összegekre számíthatnak azok, akik energiát fordítanak a klímaváltozás elleni harcra, a környezetvédelemre, valamint az technológiai újításokra. Jó példa erre a Horizon Europe, valamint az Eco-schemes támogatási rendszer. Ha ezt a trendet figyelembe vesszük, könnyen rájöhetünk, hogy az innovációs és digitalizációs forradalom az agráriumot sem kerülte el.

Hátráltató tényezők

A Keleti régiót, köztünk hazánkat is egyértelműen meghatározza néhány olyan negatív körülmény, amely deficitesen hat az egész ágazatra. A legsúlyosabb probléma kétségtelenül a lefejezett feldolgozóipar, amely arra kényszeríti a termelőket, hogy termékeiket félkészen értékesítsék, lemondva a magasabb profitról. Az elöregedő gazdálkodó réteg sajnos gyakran képtelen a legkisebb újítások befogadására is és a negatív történelmi tapasztalások miatt a szövetkezetek létrehozása is nehézkes lenne, holott ezek alkalmazása napjainkban a versenyképesség esszenciális részét képezi.

Vertikális integráció, mint megoldás

A megoldást a vertikális integráció, vagyis a termelési folyamat két vagy több különböző szakaszának egy cégben való egyesítése jelenthetné – állítják az előadók. Véleményüket olyan nemzetközi példákon keresztül bizonyítják, mint a brazil BRF, az európai Cooperl Arc Atlantique vagy épp a kínai Yingzi cégek. Ezen nagyvállalatokban az a közös, hogy a takarmány előállításától, az állattenyésztésen és feldolgozáson keresztül a végső értékesítésig jelen vannak a piacon. Ez a sokoldalúság elég tőkeerőssé teszi őket ahhoz, hogy áldozzanak az újításokra. Szerencsére magyar példa is hozható a témában, gondoljunk csak a Bonafarm Mezőgazdaság Koca- és hízóintegrációs programjára.  

Barta Dénes

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük